Név: Lolabelle 'Lola'
Faj: Buneary
Nem: Nőstény
Kor: Fiatal
Jellemvonás: Igazi vagány csaj, mindig a vezető pozícióban van, könnyen ismerkedik. Kissé makacs természetű, nehezen tántorítható el attól, amit egyszer is a fejébe vett. Ebből kifolyólag kitartó jellem, ha egy célt kitűz maga elé, akkor azt mindenképpen eléri. Kissé beképzelt is, szereti magát sztárolni, élvezi, ha felnéznek rá, vagy megdicsérik. Ezzel szemben azonban azokért, akiket szeret, bármikor kiáll, legyen harc vagy vita. Igazi jó barát, nem hagyna cserben egy bajbajutott pokémont, ezért is állt megmentőnek. Nagy vágya, hogy egyszer továbbfejlődhessen Lopunny-vá, valamint hogy az egész világban sztárként tekintsenek rá. Továbbá szeretne igazi jó barátokat, akikkel kalandozhat a Dungeonokban.
Felszerelés: 1 db oldaltáska, benne: Team Sparkle masnik, amiket a leendő csapattagoknak tartogat, friss élelmiszer, 1 db Lunar Wing, papír és toll az információk felírásához, 1db elsősegélykészlet, alapvető eszközök a kalandozáshoz(evőeszköz, stb..)
Csapat: Team Sparkle (Csillám Csapat) Egyenlőre ő az egyetlen tagja, mint alapító.
Egyéb: A fülén lévő bojtjain egy-egy rózsaszín masnit hord.
Előtörténet:
Lolabelle-nek hívnak, de a barátaimnak csak Lola vagyok, te is nyugodtan hívj így. Életem, mint 3 testvéremé, tojásként kezdődött. A szüleim kereskedőként dolgoznak, értékes árukat szállítanak városról városra, a bevételből pedig élelmet és a megéléshez szükséges dolgokat vásárolnak. Esős és viharos éjszaka volt, mikor a testvéreimmel együtt megszülettem. A kereskedő csapat, akikkel a szüleim is vonultak, letelepedtek egy hatalmas, odvas fába, hisz a hosszú út során néhány pihenőnap is van, aznap is ilyen volt. Ekkor jött el az idő, hogy elhagyjuk a védelmet nyújtó burkot, és meglássuk a napvilágot. Ezesetben az utóbbi nemigazán jött be, de ez most mellékes. Tehát végül elhagytuk a tojásainkat. Édesapám, Herbert és édesanyám, Laura igazán örült a négy cseppség, a két kisfiú és két kislány érkezésének: Herby-nek, Hutch-nak, Lily-nek és nekem, Lolabelle-nek. Lily már ekkor eléggé különleges volt, hisz shiny-nak született, fülén és testén rózsaszín bojtot viselt, és az alapszőrzete is kissé világosabb volt, mint a többi Bunearynak.
Tehát így esett meg a születésünk. Ahogyan egyre jobban cseperedtünk a testvéreimnek is és nekem is kialakult a jellemünk. Herby egy igazi falánk kis pokémon, amit csak tud, azt felfalja, viszont nagyon kedves pokémon. Hutch egy igazi bajkeverő, mindenben részt vesz, vezető egyéniség, akárcsak én, ez persze sok viszálykodást okoz köztünk. Lily félénk kislány, eléggé visszahúzódó, kevés barátja van, mert színe miatt kiközösítik. Magamról pedig már fentebb írtam. Így négyen sokat játszottunk mentőcsapatosdit a többi kereskedő gyermekével. Mindig jártuk az erdőket, hátha valami kincsre bukkanunk. Nemsokára azonban egy igazi mentésbe keveredtünk, ami miatt talán eszembe ötlött, hogy pokémon mentő akarok lenni.
Egyik reggel éppen pihenőnapra ébredtünk, tehát a felnőttek a sátrak felállításában és az élelem elkészítésében segédkeztek. Mindig ámulattal figyeltem a szüleimet, akik mindig segítettek a többi pokémonnak. Én is olyan szerettem volna lenni ,mint ők. Ahogyan őket figyeltem, megjelent Lily, kezében egy sárga-zöld tollal.
-Nézd csak Lola mit találtam az erdőben!-mosolygott, miközben mutatta nekem a kezében tartott, különös tollat.
-Wow, Lily, hisz ez csodálatos!-ámuldoztam.-Merre találtad?-kérdeztem a húgomtól.
-Csak sétáltam az erdőbe, amikor megtaláltam az úton magam előtt. Mostmár én is felfedező vagyok, juhúú.-ujjongott.
-Gyere, keressünk még ilyen tollakat! Én is szeretnék egyet.-irigykedtem a testvéremre, úgyhogy elindultunk az erdőbe keresni még ilyen tollat. A nagy sietségben beleütköztünk két Sneasel kölyökbe.
-Hé bátyus, nézdcsak, milyen szép tárgyat szorongat az a kis rózsaszín nyuszilány!-bökte oldalba bátyát az egyik Sneasel.
-Látom, látom öcsikém.-majd azzal a lendülettel kikapta Lily kezéből a sárga-zöld tollat. A húgom szemében könnyek jelentek meg, majd elkezdett sírni. Ez feldühített, odaálltam a két sötét pokémon elé, kihúztam magam, majd így szóltam:
-Azonnal adjátok vissza a húgomnak azt a tollat!-de a két Sneasel csak nevetett rajtam.
-Vagykülönben?-gúnyolódtak. De én nem hagytam ám magam, egy nagyot tapostam az idősebbik testvér lábára, aki fájdalmában elejtette az értékes tárgyat. Sietve felkaptam, megfogtam Lily kezét, és már szaladtam is vissza a szüleinkhez.
-Várjatok meg, ti kis vakarcsok!-kiabált utánunk a testvérpár, és követett minket. Sajnos nem voltunk elég gyorsak, így útolértek minket.
-Ide azzal a tollal!-követelőzött az egyik.
-Lily, a jelet!-szóltam a testvéremnek, akinek még mindig könnyes volt a szeme. De gyorsan kapcsolt, tudta mire gondolok. A szájához emelte a két kezét, tölcsért formált vele, majd néhány hangot kiabált ki az erdőbe. A két Sneasel értetlenül bámult, majd megindultak felénk, hogy megkaparintsák Lily kincsét. Akkor azonban bokor rezdült, és kiugrott belőle a két testvérünk, Hutch és Herby.
-Nagy a teste és nagy a szíve, Herby!
-Fürge a lába és vág az esze, Hutch!
-Félénk, de különleges, Lily!
-Bátor és ragyogó, Lola!-ez lett volna a csapatunk indulója. Most, hogy mind a négyen itt voltunk, a tolvaj Sneaselek kissé megtántorodtak.-Harci formáció 9! Négyszeres Zúzás!-kiáltottam el magam. A testvéreim tudták mi a dolguk. Amíg mentőcsapatosdit játszottunk kitaláltunk néhány fogást, amivel leterítettük a többi csapatot. Ez lett volna a kilencedik, a Négyszeres Zúzás. Mindannyian nekivágódtunk a fiatalabb Sneaselnek, aki a csapástól hátrarepült. A bátyja felkapta az öccsét, és már szaladtak is vissza, be az erdőbe.
-Még találkozunk!-kiabálták hátra, majd eltűntek a rengetegben.
-Ez szép volt!-adtunk egymásnak egy-egy pacsit. Miután elmeséltük a fiúknak, hogy mi történt, visszaindultunk a többiekhez. Az úton hazafelé Lily megszólított.
-Lola, szeretném, ha ez a toll a tiéd lenne.-nyomta a kezembe a kincsét. Mielőtt bármit is mondhattam volna, odaszaladt a fiúkhoz. Ez volt az első kalandom, de messze nem a legérdekesebb.
Éppen egy átlagos napot zártunk le, mikor megvertem a húgom csúfolóit, legyőztem Hutchot szkanderben és egy tortát megettem Herbyvel. Este levertük a sátrakat, majd nyugovóra tértünk. Éjszaka különös neszre ébredtem fel. Kintről halk neszeket és beszédet hallottam. Kimentem a sátrunkból, vigyázva, hogy ne keltsem fel a többieket. Odakint azonban olyat láttam, amitől majdnem visszaestem a sátorba. Egy falka Ekans vette körbe a táborhelyet, élükön egy Arbok-kal. Az egyik Ekans észrevette, hogy figyelem, őket. Fürgén odacsúszott hozzám, kitátotta hatalmas állkapcsát, és megpróbált lenyelni. Felsikoltottam, hátha valaki felébred. Édesapám azon nyomban kiviharzott a sátorból, majd egy Ugró Rúgással leterítette a rám támadó Ekanset. Az akciót észrevette a kígyók vezetője is.
-Támadás!-kiáltott fel, mire a tömérdek mennyiségű Ekans megindult. Édesapám belefújt a kürtbe, amire mindenki felébredt. A kereskedők kiviharzottak a sátrakból, hogy megvédjék, magukat, családjukat és az árut. Mindenki lefoglalta az Ekanseket, ám az Arbok eltűnt. Hirtelen felmagaslott mögöttünk, ráharapva apám vállára. Földhözvágta a sebesült Lopunny-t, majd kinyitotta állkapcsát, és be akarta kapni apát.
-APA!!!-kiáltottam, mikor a nálam lévő toll elkezdett izzani. A hold úgy világított, mint még soha, majd megjelent egy csodaszép pokémon. Feje olyan alakú volt, mint a holdsarló. Testét rózsaszín, holdalakú dolog díszítette.
-Hagyjátok azt az ártatlan Lopunny-t!-kiáltott, majd karját meglendítve egy rózsaszín pengét repített Arbok felé, aki a csapástól nekirepült egy fának. Sziszegve hívta vissza az Ekanseket, akiket közben a titokzatos pokémon hatalmas erejével felemelt a talajról, majd bevágta őket a sűrű erdőbe. Miután az ellenség visszavonult, a rózsaszín pokémon leereszkedett hozzánk.
-Köszöntelek titeket, barátaim. Cresselia vagyok, a telihold őrzője. Azért jöttem, hogy segítsek nektek. Lolabelle, a kis Buneary hívott engem ide. Elnézést, ha megijedtetek tőlem, néha kicsit elszalad velem a Ponyta.-mosolygott. Csak ámultam. Én hívtam ide? Tehát erre való a toll? Cresselia odasuhant hozzám.
-Bátor kislány vagy, Lolabelle. A tollat tartsd meg, ha szükséged van rám, csak hívnod kell.-azzal egy puszit nyomott a homlokomra.-Viszlát barátaim.-köszönt el a többi kereskedőtől, majd felrepült az égbe. Hirtelen éreztem, hogy édesapám felkap.
-Éljen Lola és Cresselia úrnő.-kiáltotta el magát. A kereskedők is ujjongásban törtek ki. Itt már biztos voltam benne, hogy megmentő akarok lenni.
Ezután folytattuk utunkat. A testvéreim el sem akarták hinni, ami történt. Engem egyre jobban foglalkoztatott a gondolat, hogy mentőcsapatot alapítsak és segítsek a többi pokémonnak, ahogyan Cresselia úrnő. Végül úgy döntöttem, hogy elhagyom a karavánt, és követem az álmaimat.
-Jajj, kislányom, nagyon vigyázz magadra.-kötötte be a masnikat a fülembe édesanyám. Tudta, hogy nem tarthat vissza, túl makacs vagyok. Ahogy készen voltam, édesapám jött oda hozzám.
-Lola. Valamit tudnod kell. Régen én is egy mentőcsapat tagja voltam. Mikor már idősebb lettem és megismerkedtem édesanyáddal, akkor telepedtem le kereskedőként. Tudom, hogy ügyes leszel és kiváló mentőosztagot fogsz alapítani.-simogatta meg a fejem. Jól estek a szavai. Magához szorított, én is viszonoztam az ölelést.-Vigyázz magadra.-suttogta. Elbúcsúztam a szüleimtől és a testvéreimtől is.
-Lola...-szólt utánam Lily, mikor már indulni készültem.-Ezeket neked készítettem.-adott át néhány szalagot, rajtuk egy csillaggal.-Ezek lehetnek az osztagod masnijai.-mosolygott. Átvettem őket, majd megköszöntem. Egyet azonnal átadtam Lilynek.
-Te már most a csapatom tagja vagy.-öleltem meg. Hisz ő adta nekem a tollat, csak így tudtam magamhoz hívni Cresselia úrnőt. Végül tehát útnak indultam. Ezernyi kaland vár még rám a pokémonok csodálatos világában, ezernyi pokémont kell megmentenem. De tudom, hogy helyt fogok állni. Nem fog bennem csalódni apa, anya, Lily, Hutch, Herby, sem pedig Cresselia úrnő.
Üdvözlöm az oldal első Buneary-ét, aki kezdésnek 5. szinttel indul és az alábbi technikákat tudhatja magának: vergődés, zúzás, védekező burok, előrelátás. A fejlődés, azaz evolúcióról beszélnem kell 1-2 sort. Mint a játékokban, úgy itt is lesz olyan barlang, ahol egy rejtélyes sziklával kapcsolatba kerülve át lehet fejlődni. Mivel te Buneary vagy, boldogsággal fejlődhetsz Lopunny-vé. Ezt megteheted úgy, hogy megszerzed a Soothe Bell nevezetű tárgyat, ami boldogságot fog adni a viselőjének. Persze amint az oldal elég kompatibilis lesz, ezt a tárgyat a boltban. Minden esetre ELFOGADOM a történetedet és mivel te vagy az első játékos az oldalon, megajándékozlak a TM13 - jégsugár támadással, amit szabadon használhatsz. A karakterlap megírása és az oldal megnyitása után sok sikert kívánok neked! ^^ Kezdőtőkéd: 2500$